Vegyük számba milyen lehetőségek adottak.

Ha a működést felügyelő szakemberek időben észreveszik a hibát, arra késztethetik a műholdat, hogy gyújtsa be a rakétáit és helyezkedjen a „temető orbitális pályára”, ami jó pár száz méterrel az eredeti pályája felett helyezkedik el, hogy megóvják a környezetében lévő műholdakat az esetleges károktól. Ezt próbálják meg véghezvinni az Astra 5A esetében is, ami 12 évnyi működés után január 15-én adta fel a szolgálatot. A korábban kommunikációs célokra használt műhold azóta az űrben hánykolódik, hogy letérjen eredeti, a Földtől 35.888 kilométerre elhelyezkedő pozíciójáról. Most orbitális ívét követve keletnek tart. A tulajdonos SES vállalat pesszimista azt illetően, sikerül-e visszaállítani a kommunikációt a műholddal, és figyelmeztették a környező szatellitek tulajdonosait, hogy ők is legyenek résen, végezzenek méréseket, hogy elkerülhessenek egy esetleges ütközést.

2006-ban sikeresen a temetőbe küldtek egy orosz műholdat,az Expressz AM-11-et, miután űrtörmelékek végzetes meghibásodást okoztak a működésében.

Néhány extrém esetben a műholdat azonnal el kell pusztítani. Múlt évben az Egyesült Államok katonasága egy rakétát indított útjára a Csendes- Óceánról, hogy semmisítse meg az USA-193 névre hallgató kémműholdat. Ez rendben meg is történt, azonban a szatellit ennek következtében mérgező hidrazinnal teli tankjával együtt a Földnek sodródott, 2008. február 20-án.

Más esetek még ennyire sem végződtek szépen, Kína 2007-ben kilőtte egyik öregedő időjárás-előrejelző műholdját, robbanás hatalmas törmelékfelhőt hozott létre és ezzel együtt kivívta más nemzetek erőteljes kritikáját.

A működtetők egy problémás műholdat magára, azaz saját berendezésére is hagyhatnak. Ez történt a szovjet gyártmányú Cosmos 1818-al is. A Szovjetunió 1987-ben indította útjára, egyike volt azon két műholdnak melyek tesztelték a fejlődő nukleáris berendezések használatát az űrben. Azonban 2008 július 4-én a Nasa egy törmelékfelhőre lett figyelmes, ami akkor jöhetett létre, mikor a szatellit a törmelékkel ütközött, és ennek következtében egy szivárgó reaktorhűtő jöhetett létre. Az orosz illetékesek szerint azonban semmi ok a pánikra, mivel rendkívül magasan van a Földet sugárzásveszély nem fenyegeti. A Cosmos 1818 ellenőrzés alatt áll, azonban a Cosmos 954-ről ez közel sem mondható el. 1978-ban kicsúszott az ellenőrzés alól, visszatért a Föld közelébe és radioaktív törmeléket szórt Kanadára.

Előfordult, hogy a beteg műholdat valamelyik NASA űrsikló a fedélzetére kapcsolta, mert elég nagy a raktere ahhoz, hogy egy kisebb műhold elférjen rajta, és visszahozza azt a Földre, vagy javítsa valahol az űrben. A 18 éves Hubble Űrteleszkóp egy kiváló példa erre az újjáéledésre. A NASA asztronautái nem kevesebb, mint négy alkalommal látogatták meg az űrobszervatóriumot, először, hogy megjavítsák elmosódott látását, majd, hogy új kamerákat és berendezéseket tegyenek hozzá, a küldetés bővítése érdekében. A NASA úgy tervezi, hogy május 12-én ejti meg ötödik, és egyben utolsó szervízelését a Hubble-ön.

Ha 2010-ben a Nasa űrsiklója nyugdíjba megy, a későbbiekben az elromlott műholdakat robotsebészek láthatják majd el segítséggel. 2007-ben a Pentagon sikeresen tesztelt egy olyan űrhajó-párost, melyek képesek arra, hogy mechanikus módon feltöltsék üzemanyaggal és javítsák a sérült műholdakat. A 300 millió dolláros Orbital Expressz misszió során egy cél-műholdat használtak és egy robotkar irányította szerviz járművet, hogy demonstrálják az elképzelés működését.

Egyik leggyakoribb végződése a beteg műholdak és törmelékek életének a hamvasztás, melynek során a maradványok beleégnek a Föld atmoszférájába. Az orosz embernélküli Progress teherszállító űrhajók gyakran végzik tűzlabdaként azután, hogy elvitték szállítmányukat a Nemzetközi Űrállomásra. Az orosz MIR űrállomás is hasonló véget ért 2001-ben. A Jules Verne, Európa első automata szállító eszköze különleges fényshowban részesítette a kutatókat, mikor hullócsillagként esett a Csendes-Óceán fölé. Két repülő követte az űrhajót, és rögzítette annak kimúlását, a műhold akkora volt mint egy londoni emeletes busz. Videó: itt .

Néhány része a törmeléknek azonban nem ég el a tervezett úton. Tavaly novemberben egy hűtőszekrény nagyságú mérgező ammónia rakomány égett el a Csendes-Óceán déli része felett, majdnem egy évvel azután, hogy egy asztronauta kihajította azt a Nemzetközi Űrállomásról. A NASA-nak egészen addig fogalma nem volt arról, hol lehet a szemét, míg fel nem bukkant a tartály, majd az Amerikai Űrmegfigyelési Hálózat követte az útját, hogy a mérgező maradványok még véletlenül se veszélyeztethessék az embereket.

Talán a legemlékezetesebb amerikai űrszemét-eset a 77 tonnás Skylab űrállomás visszatérése volt a Föld atmoszférájába 1979 júliusában, teleszórva szeméttel az Indiai- Óceán dél-keleti részét és Nyugat-Ausztrália egyes részeit.