A teherautó ásás sokáig tartott, így a tervezett 8 óra helyett csak 12-kor tudtunk elindulni. Sietnünk kellett, mert a Mauritán határt csak este hatig lehet átlépni. Időben odaértünk és röpke 4 óra alatt túlestünk a procedúrán.

Nem gondoltuk, hogy az ezt követő senkiföldjén (két ország között) ilyen nehéz lesz az átkelés út hiányában. Volt akiért vissza kellett menni, mert eltévedt.

9. nap reggelén megismerkedtünk Mauritánia idegenforgalmi miniszterével, aki jó pénzért mindent elintéz: sim kártyát árul, pénzt vált stb.

Gyönyörű a táj (fotók később érkeznek). A végtelen találkozásának hívják a Szahara és az óceán partját. Még dagály előtt kellett megközelítenünk a helyet, ahol táborozunk. Mauritán katonák védelmét élvezzük.