SAT.HU ANTENNA SZAKÁRUHÁZ TERMÉKAJÁNLÓ |
Digitális átállás egy felhasználó szemével |
Dátum: 2008-10-10 16:54:44 | Szerző: Dohy Gábor |
Örülhetünk-e felhőtlenül digitalizációnak, vagy kicsit azért savanyú a szőlő? |
Magyarországon 2008. december 1-én a tervek szerint megkezdi működését az üzemszerű földfelszíni digitális televíziós műsorsugárzás. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) pályázati kiírásának eredményeképpen az Antenna Hungária nyerte mind a televíziós, mind a rádiós digitális műsorsugárzás jogát. A pályázat során pluszpontokkal jutalmazták a legújabb, MPEG4-es tömörítést biztosító szolgáltatót, aminek következtében az ősszel induló műsorsugárzás ebben a tömörítési formában fog eljutni a nézőkhöz. Persze csak azokhoz, akik megfelelő vevőkészülékkel rendelkeznek. Csakhogy megfelelő vevőkészüléket a hazai kereskedelem egészen a legutóbbi időkig egyáltalán nem forgalmazott.
A digitális átállás eredeti szándéka szerint olyan széles körben elérhető, olcsó és sokszínű szolgáltatást kívántak bevezetni, amelynek köszönhetően a kábeltévével és műholdvevővel nem rendelkező nézők is a mainál jobb minőségben, több műsort élvezhettek volna. Valószínűleg szép számmal akadnak olyan nézők is, akik ugyan nyitottak az új műszaki megoldások felé, de a hazai kábeltelevíziós kínálat láttán nem kívántak havi rendszerességgel díjat fizetni a többnyire nem túl jó kép- és hangminőségű, túlnyomórészt kereskedelmi adókat tartalmazó csomagokért. Egyéni műholdvevővel és tetőantennával optimális esetben sokkal jobb minőségben lehet venni a műsorokat, és ahol az analóg adás minősége nem megfelelő, ott javíthat a digitális a minőségen. A nyugat-európai digitális műsorszórás népszerűségében ezek a körülmények játszottak szerepet - no meg természetesen a vevőkészülékek kompatibilitása a sugárzott szabvánnyal. Magyarországon viszont a jelenlegi helyzet szerint heteken belül elindul egy olyan digitális televíziós és rádiós műsorsugárzás, amelyet megfelelő vevőberendezések híján aligha fognak sokan nézni és hallgatni. Budapesten 1999 óta rendszeres és - többé-kevésbé - zavartalan digitális televíziós műsorsugárzás működik, amelynek segítségével mind a négy magyar közszolgálati adó, azaz az M1, az M2, a Duna Televízió és a Duna II Autonómia fogható kitűnő, igaz csak normál (SD) felbontású minőségben. Ez alatt az idő alatt a fővárosi és az agglomerációban élő lakosság egy része minden bizonnyal megszokta és megkedvelte ezt a televíziózási lehetőséget, sokan komoly pénzt áldoztak arra, hogy a legkorszerűbbnek mondott, DVB-T vevővel ellátott LCD-televízióikat megvegyék. Ezekről a készülékekről most kiderül, hogy Európában egyedül nálunk október végétől alkalmatlanok lesznek a földi digitális műsorok vételére, mivel túlnyomó többségük csak az MPEG2-es tömörítést kezeli. A kaotikus helyzetet jól jellemzi, hogy a budapesti MPEG2-es multiplex tervezett leállítása előtt három héttel is tele vannak a boltok és prospektusok a csak az MPEG2-es rendszert kezelni képes tévékkel, legfeljebb - ahogy az például a Samsung honlapján olvasható - erről a szolgáltatásról a gyártó felszólítására mélyen hallgatnak a kereskedők. De a Sharp vagy a Philips honlapján is túlnyomórészt MPEG2-es vevővel felszerelt tévéket kínálnak, amelyek utólagos \"okosításáról\" semmilyen megbízható információ ez idáig nem látott napvilágot. A Sony Hungária tájékoztatása szerint a cég már végzi azoknak a tévékbe helyezhető kártyáknak a tesztjét, amelyek utólag alkalmassá teszik a Bravia kártyaolvasóval rendelkező modelljeit az MPEG4-es szabvány fogadására, igaz csak hagyományos, SD minőségben. A digitális rádiózás terén még mostohább a helyzet. Budapesten 1995 óta folyik digitális rádiós műsorsugárzás a DAB (Digital Audio Broadcasting) szabványnak megfelelően. A rendszert tavaly óta nagyobb teljesítménnyel, immár két adóról üzemeltetik, és a DAB Budapest kínálatában szeptember vége óta az MR1 Kossuth, az MR2 Petőfi, és az MR3 Bartók adók mellett megtalálható a Danubius és a Sláger is. Az NHH pályázatának lezárása után azonban nem a Nyugat-Európában elterjedt DAB, hanem a szintén MPEG4-es tömörítést alkalmazó DAB+ rendszer hazai bevezetése mellett döntöttek, annak ellenére, hogy DAB+ vevőkészülék a fehér holló ritkaságával mérhető mértékben kapható a piacon. Magyarországon pedig egyáltalán nem. Felmerül ezek után a kérdés, milyen előnyökkel jár az MPEG4-es rendszer az MPEG2-vel szemben. Elsősorban a hatékonyabb digitális tömörítés szól a magasabb verzió mellett: egyazon frekvencián mintegy kétszer annyi (hagyományos felbontású TV-, vagy átlagos hangminőségű rádió-) adó fér el, mint az MPEG2 alkalmazása esetén. A budapesti UHF 51-es csatornán MPEG2-es szabvány szerint eddig négy adó működött, de a rendszer lehetővé teszi 6-8 jó minőségű program továbbítását. Ugyanez MPEG4-es tömörítéssel 14-16 adót tesz elérhetővé, egyetlen frekvencián. Kérdés, hogy lesz-e egyáltalán annyi televíziós műsorszolgáltató, hogy a később felszabaduló frekvenciákkal együtt ki lehessen használni a mintegy 60-80 tévéadóra elegendő kapacitást. Az MPEG4-es tömörítést eredetileg a nagyfelbontású, HD-műsorok sugárzására fejlesztették ki, hiszen azok adatmennyisége jóval meghaladja a hagyományos, SD-tartalmakét. Természetesen MPEG2-ben is lehetséges HD műsort sugározni, de míg egy frekvencián csupán egy MPEG2 HD adó fér el, addig MPEG4-ben kettő. A Magyar Televízió október 6-tól elérhetővé tette a budapesti 51-es csatornán az M1 HD műsorát MPEG4-es tömörítésben, és a tervek szerint a december 1-től induló új digitális csomagban az M1 és az M2 HD adása egyaránt megtalálható lesz. Valószínű azonban, hogy ez a műsorsugárzás nem fogja elérni azt a közönséget, amelyet megcélozni kíván - az a kevésbé tehetős réteg ugyanis, amely eddig sem fizetett elő kábel- és/vagy műholdas tévére, aligha fogja megvenni a negyven-ötvenezer forintos HD vevőkészüléket, vagy a 200.000 forinttól induló MPEG4-es LCD tévét. Összegezve tehát, valószínűleg célszerűbb lett volna megtartani a hagyományos SD adások számára az Európában széles körben elterjedt MPEG2-es tömörítésű műsorsugárzást, és csak a HD adások számára beindítani az MPEG4-et, így ösztönözve egyrészt a gyártókat és a vásárlókat a legkorszerűbb technikák alkalmazására, másrészt biztosítva a széles nézőközönség megbízható kiszolgálását az olcsóbb vevőkészülékekkel vehető tartalmakkal. Félő, hogy a legtöbb európai országot megelőzni igyekvő lendülettel, átesve a ló túlsó oldalára, a hazai digitális rádiózás és televíziózás újra elköveti azt a hibát, amit egykor a nyugati és keleti rádiós és televíziós szabványok (Secam-PAL, OIRT-CCIR) okoztak, azzal a különbséggel, hogy az egykor politikai nyomásra hozott rossz döntések ma üzleti érdekek és megfontolások miatt ismétlődhetnek meg. Doga |
Hozzászólások |
comments powered by Disqus |