A műsor az A-multiplexen, a 11D csatornán, azaz a 222,064MHz-es frekvencián fogható. Sajnos az örömbe jókora ürüm is vegyül, mivel (a cikk írásakor) a Neo FM műsorát mindössze 64kbit/s-os bitrátával sugározzák, ami a DAB+ rendszer szabványának megfelelő AAC tömörítés alkalmazása mellett is gyalázatos minőségnek tekinthető egy zenei rádió esetében.

A döntéshozók felelőssége volna, hogy egy új, és még igencsak népszerűsítésre váró technológia piaci bevezetésekor a lehető legjobb minőséget nyújtsák azoknak az újdonságok iránt nyitott rádióhallgatóknak, akik hajlandók nem kevés pénzt áldozni egy digitális rádiókészülékért. Addig azonban, amíg az analóg FM hangzásánál jóval gyengébb minőségben sugározzák a digitális műsorokat, dőreség volna bárki részéről is a gondolat, hogy a közeljövőben tömeges népszerűségre fognak szert tenni a digitális rádióvevők.

Pedig volt idő, amikor hazánkban is a minőségi hangzás élvezett prioritást a rövidtávú érdekek és szűklátókörű döntések helyett. Több mint egy évtizeden át szólt Budapest vételkörzetében a mára már elavultnak tekinthető DAB rendszerű műsorcsomag, amelynek részeként egy nagyon igényes komolyzenei és jazz-összeállítást hallgathattak azok a kevesek, akik már akkoriban is rendelkeztek digitális rádióval. Aztán 2008-ban jött a digitális átállás, amely a földfelszíni sugárzású digitális televíziózás terén (DVB-T) mára közel 100%-ban megvalósult. Mi történt azonban a digitális rádióval?

A DAB rendszert felváltotta a hatékonyabb tömörítést, azaz vagy sokkal jobb hangminőséget, vagy sokkal több adót biztosítani képes DAB+ rendszer, amelynek kiépítése Budapesten három adótoronnyal megtörtént. Az első időszakban a budapesti A-multiplexen is megtalálhatóak voltak olyan igényes zenei csatornák, amelyek az FM hangzásának minőségét már meghaladó, 96kbit/s-os bitrátával érkeztek a digitális vevőkhöz: a Swiss Jazz, a Swiss Classic, a Swiss Pop, az MR3 Bartók és a mára az FM-en is megszűnt Radio Cafe szólt ebben a kiváló minőségben.

2011 februárjában azonban a Bartók Rádión kívül az összes felsorolt adó kikerült a szolgáltatásból, és az eredetileg tizenhárom adót magába foglaló kínálat hétre zsugorodott. Ráadásul az adók többségét a túlnyomórészt prózai műsorokat kínáló programokra még alkalmas, ám a zenei műsorok élvezetére tökéletesen alkalmatlan 64kbit/s-os (MR2 Petőfi, Lánchíd Rádió, Magyar Katolikus Rádió), illetve a Kossuth, az Info és a Klub Rádió esetében mindössze 48kbit/s-os bitrátával sugározzák.

Természetesen az Antenna Hungária eddig elmondhatta, hogy ezek csupán tesztműsorok, és egyik műsorszolgáltató sem kötött még vele szerződést a kereskedelmi sugárzásra, ezért az alacsony minőséget biztosító bitráta. Más a helyzet azonban a Neo FM-mel, amely a hetekben bejelentett sajtóközlemény szerint elsőként kötött szerződést az Antenna Hungáriával, amelynek értelmében az adó 2011. június 1-től megkezdi rendszeres és kereskedelmi műsorsugárzását a DAB+ rendszerben.

Úgy vélem, jogos elvárás lett volna egy zenei rádió és egy műsorszóró vállalat döntéshozóival szemben, hogy a szerződésben legalább az analóg FM hangminőségét elérő, még inkább azt meghaladó minőséget rögzítsenek, lehetővé téve a digitális technológia népszerűsítését úgy, ahogy azt Nyugat-Európában teszik. Ezzel a gyatra és hosszú távon egyenesen hallgathatatlan hangminőséggel azonban inkább elrettentő példát mutatnak arra, hogyan nem szabad alkalmazni egy szépreményű technológiát.

Az a döntéshozó, aki azt hitte, Magyarországon ez a minőség is megfelelő, valószínűleg hatalmasat tévedett – ám a hibát sosem késő korrigálni: zenehallgatáshoz minimum 96kbit/s-ot kell biztosítani, ami néhány kattintással (és persze szerződésmódosítással) biztosítható lenne. Addig is büntetésből javaslom a döntéshozóknak a Neo műsorának digitális verziójú hallgatását.

Doga