Amikor Andrew Baron producer útjára indította a Rocketboom-ot 2004-ben, még alig néhány aktív vlogger tevékenykedett, és senki nem gondolt még arra, hogy üzleti szempontból is jövedelmező lehetne belevágni. A Rocketboom alkotóik megfogalmazása szerint egy napi rendszerességgel (heti ötször) jelentkező new yorki bázisú video blog, mely három percben látja el nézőit információkkal és kommentárokkal, elsősorban az aktuális hírek, és az Internet kultúra témaköréből. Video blogjuk viszonylag rövid idő alatt százezres nagyságrendű látogatottságot szerzett, amiben nagy szerepet játszott az első műsorvezető, Amanda Congdon kissé bolondos személyisége, csakúgy, mint a populáris kultúrával, high-tech újdonságokkal és egyéb különlegességekkel foglalkozó hírek, és nem utolsósorban a szokatlan előadásmód.

Amanda 2006 júliusában elhagyta a Rocketboom-ot,. helyét az MTV-nél és a BBC rádiójánál és televíziójánál kutatóként, műsorvezetőként, íróként és produkciós vezetőként tapasztalatokat szerzett Joanne Colan vette át, aki némi profizmust hozott a csapatba, ám ezzel együtt a műsor közvetlen hangvétele is némileg megkopott. Persze nem ez volt az egyetlen jelentős változás az indulás óta eltelt közel három év alatt. 2004-ben egy belépő szintű videokamerával kezdték el a produkciót, komolyabb tapasztalat nélkül. Az idők folyamán HDV kamerára váltottak, és már technikailag is sokkal professzionálisabb hatású a műsor, ma már nem fordulhat elő, hogy a műsorvezető feje kilógjon a képből.

Szerkesztési elvek

A Rocketboom mutat hasonlóságot a hagyományos televíziós hírműsorokkal, azonban nagyon sok dologban eltér tőlük. Amiben a televíziós példát követte, az a főcím és bejátszások alkalmazása, és a jól bevett szokás, miszerint a műsorvezető egy asztal mögött ül, kezében papírokkal. Díszletként mindössze egy a falra kifüggesztett világatlasz funkcionál, ami azt szimbolizálja, hogy nézőközönségként az egész világot célozták meg. A hasonlóságok ennyiben talán ki is merülnek, térjünk át arra, mi az, amiben más.

Amanda Congdon

Szemben a televíziós hírműsorokkal, a video blogot nem egy meghatározott időben sugározzák, és feltételezhetően a néző az elejétől a végéig nézi, így nincs szükség arra, hogy az elején röviden bejelentsék az összes hírt (a honlapon egyébként egy linkgyűjtemény található ezek forrásához a komolyabban érdeklődők számára), és reklámok előtt és után is újra megemlítsék a fontosabbakat, hogy az éppen bekapcsolódó nézők figyelmét is fenntartsák. Mivel nincsenek ráutalva, hogy aktualitás vagy a hagyományos értelemben vett hírérték szerint válogassanak, megtehetik, hogy egy bizonyos témakörre építsék fel a műsort, vagy legalábbis úgy válogathatják össze a híreket, hogy nem összefüggéstelenül követik egymást, hanem egy bizonyos logika szerint kapcsolatot teremtenek köztük. A műsorok összeállításánál figyelembe veszik a nézők visszajelzéseit, ezekből tudnak következtetni a célközönségük igényeire, és igyekszenek is ehhez idomulni.

Bár a műsor minden nap azonos időpontban válik elérhetővé honlapjukon, keleti idő szerint reggel 9 órakor, nem élőben kerül rögzítésre, hanem teljes egészében felvételről megy. Erre egyrészről a felhasznált technológia korlátjai miatt szükséges, másrészről viszont bizonyos kényelmet is nyújt a készítőknek, mivel a műsorvezetőnek nem kell egyhuzamban felmondania az egész szöveget, a felvételt akár több részletben is elkészíthetik. Ezt a lehetőséget olyannyira ki is használják, hogy nem csak a bejátszások között, de gyakran a felkonferálás alatt is vágnak. A jump cut-ok efféle alkalmazására széles körben elterjedt a video bloggerek között, ebben az esetben tekinthetünk rá szakmai igénytelenségként, vagy mint sajátos stíluselemre.

Joanne Colan

Prezentálás

Mivel a hírek tematikája eltér a hagyományos hírműsorokban látottaktól, egészen másfajta előadásmód jár hozzá. A Rocketboom esetén még az infotainment műsoroknál is inkább a szórakoztatáson van a hangsúly: a hírek alatt újabban hangulatnak megfelelő aláfestő zene szól, néha olyan hangosan, hogy a szöveget is alig érteni. A híreket rendszerint kommentárral együtt kapjuk, ami néhol komoly, néhol szarkasztikus. Az objektivitásról azonban mindenképp elfeledkezhetünk, ahogy a hírérték fogalmáról is: ha éppen olyan kedvük van fél perc alatt lezavarják a célközönség által vélhetően fontosnak tartott híreket, hogy aztán beszámolhassanak valami teljesen lényegtelen, de annál szokatlanabb, szórakoztatóbb jelenségről. A vágások használatából adódóan nincs szükség súgógépre, és a jegyzetek használata is többé-kevésbé feleslegessé válik, mivel néhány mondatnyi szöveget könnyen meg tud jegyezni a műsorvezető, azonban a papírok a felkészültségre utalnak, és retorikai eszközként sem utolsóak, látványos dobálásuk, vagy asztalról való lesöprésük például óhatatlanul is véleményt fejez ki.

Négy különböző műsortípus váltakozik, melyek közül leginkább a hét első négy napjára készített "daily"-re vonatkoznak az eddigiek. Péntekenként (casual friday) teljesen szabadjára engedik kreativitásukat, ilyenkor mindig valami különlegessel készülnek. Ezenkívül tudósítóik (értsd: a Rocketboom szerkesztőségével baráti kapcsolatot ápoló vloggerek) alkalmanként helyszíni jelentésekkel (field report) jelentkeznek, jelentősebb eseményekhez pedig különkiadás jár.

MobuzzTV

Hasonló ötlettel állt elő a korábban mobiltelefonos játékok fejlesztésével foglalkozó Anil de Mello is. A videojáték iparban dolgozók már felismerték azt a jelenséget, hogy hatalmas az érdeklődés az egyszerűbb, néhány percre bármikor előkapható játékok iránt. Bár az igény szinte mindig is megvolt rá, az ezt kielégítő iparág csak az elmúlt években jött létre. A játékosokat eszerint két csoportba sorolják be, az alkalmi játékosok (casual gamers) számára tonnaszám készülnek egyszerű grafikájú és játékmenetű webes és mobilos játékok, míg a viszonylag kicsi, de még mindig jelentős számú keménymag (hardcore gamers) számára maradnak az összetettebb, történet-orientált, akár 50-100 óra játékidőt is nyújtó játékok. Mello ennek alapján úgy gondolta, hogy lenne igény direkt mobiltelefonra szerkesztett hírműsorokra is, melyek kis képernyőn is élvezhetők, és a megszokott 30 perces hosszal ellentétben mindössze 3-5 percig tartanak, nehogy elvonják a figyelmet más tevékenységektől.

Karina Stenquist

Így született meg a 2005 március 30-án a MobuzzTV, melynek érdekessége, hogy spanyol és angol nyelvű hírblokkokkal is jelentkezik, és hamarosan egy francia nyelvű változattal beindítását is tervezik. Ironikus módon pont a mobiltelefonos elérhetőség nem valósult meg 100%-osan, mivel nem tudtak megállapodni a mobiltelefonszolgáltatókkal úgy, hogy műsoruk a felhasználók számára ingyenesen legyen hozzáférhető. A Rocketboom-mal való összehasonlítás elkerülhetetlen, mindkettő néhány perces, gyors tempójú, zenével aláfestett, szórakoztató jellegű műsort kínál az úgynevezett "kiberhírek" világából. Mello a kettejük közötti legnagyobb különbséget a hírekhez való hozzáállásukban látja, szerinte a Rocketboom inkább csak rámutat az érdekes témákra, a MobuzzTV-n beszélnek is róla. Vagyis a szórakoztatás-informálás arány náluk inkább az informálás felé húz.

A műsorvezető személye

A MobuzzTV angol változata 2005-ös indulása óra három műsorvezetőnőt fogyasztott el, legtovább Karina Stenquist látta el ezt a posztot, aki Zooey Deschanelhez hasonlatos sármjával írta be magát örökre a visszatérő nézők kollektív tudattalanjába. Júniusi távozását követően az ír származású Susan Hikey prezentált mindössze egy hónapig, jelenleg épp az utódját keresik, addig is maga a vezérigazgató, Anil de Mello látja el ezt a feladatot alkalmanként.

Anil de Mello

Hogy miért is nőnemű az összes műsorvezető? Nem bizony, nem véletlen. A Rocketboom és a MobuzzTV elsődleges célközönségét 20-as, 30-as éveikben lévő saját fizetéssel rendelkező, az IT területén dolgozó, egyedülálló, és állandóan neten lógó férfiak jelentik, akik aligha néznék a műsort egy magukhoz hasonlatos műsorvezetővel, legyen az bármilyen jártas is a témában.

Veréb Géza

Ez a cikk a sat.hu cikkíró pályázatra érkezett. Értékelje Ön is a szerző munkáját