Hosszú út vezetett el idáig, és számos, hazánkban is megfontolandó döntést hoztak meg annak érdekében, hogy az új szabványra a lehető legkisebb felfordulással tudjanak a nézők és a készülékgyártók átállni.

           

 

A HD-szabvány bevezető szakaszának is tekinthető az az immár több mint egy évtizedes múltra visszatekintő gyakorlat, amely hagyományos, SD felbontású, de nagyon jó minőségű, és főleg 16:9-es, azaz „szélesvásznú” képarányban jelenítette meg a műsorokat. Jól jellemzi a német médiaviszonyokat, hogy a technikai újításokat a közszolgálati adók akarták és tudták magukra vállalni, ezért arrafelé a kereskedelmi csatornák voltak kénytelenek a közszolgálatiak után menni (olykor műsoruk színvonalasabbá tételének érdekében is), és nem fordítva. A 16:9-es képarányú műsorokat tehát már egy egész felnövekvő nemzedék megszokhatta és megkedvelhette, ennek köszönhetően széles körben elterjedtek a még hagyományos képcsővel rendelkező, de már 16:9-es műsorokat helyes arányokkal megjeleníteni tudó, később pedig az eleve széles képernyőjű LCD- és plazma-televíziók. Erre a készülékállományra építve indították el néhány éve nagy sikerrel a földfelszíni digitális (DVB-T) műsorsugárzást még mindig hagyományos, SD felbontásban, MPEG-2-es tömörítést használva, annak érdekében, hogy a legegyszerűbb digitális eszközökkel is fogni lehessen a 15-20 programot tartalmazó multiplexeket. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kikapcsolták a földfelszíni analóg adókat, de továbbra is biztosították a műholdas analóg tévéműsorok vételének lehetőségét. Nagyon sok háztartásban ugyanis a 90-es évek eleje óta működtek és váltak kedveltté az analóg műholdvevők, amelyek segítségével is több tucat program közül válogathattak a nézők. A 90-es évek második felétől viszont fokozatosan bővítették a digitális műsorok kínálatát, és mára már olyan tematikus programcsomagok is megjelentek a kínálatban, amelyek kizárólag digitális rendszerben érhetők el. Ezzel tették érdekeltté a nézőket abban, hogy váltsanak digitális vevőkészülékre: a már megszokott és megkedvelt csatornáik mellé így kaptak további több tucat új programot.

 

A műszaki fejlődés és a nagyfelbontású műsorok megjelenítésére alkalmas HD-tévékészülékek elterjedése tette lehetővé, hogy néhány éve megkezdjék a kísérleti műholdas HD sugárzást. Kezdetben csupán egy-két promóciós csatorna volt elérhető nagyfelbontásban, mára viszont a két nagy közszolgálati társaság és partnereik jóvoltából mintegy öt-hat, szabadon fogható HD-adó érhető el, részben kísérleti, részben már üzemszerű jelleggel. Az augusztusi berlini atlétikai világbajnokság volt az első olyan esemény, amelyet teljes egészében nagyfelbontásban (is) sugárzott az ARD és a ZDF, a sportesemény vége óta pedig a HD-szabványt népszerűsítő, a vétel lehetőségeiről és feltételeiről közérthető módon tájékoztató filmeket sugároznak a nap 24 órájában. Így az az érdeklődő, aki új tévékészülék vagy műholdvevő vásárlását tervezve betéved egy műszaki áruházba, nagy valószínűséggel néhány perc alatt a képernyőről tájékozódhat az új szabvány előnyeiről és lehetőségeiről.

 

Jövő év elején, a rendszeres nagyfelbontású műholdas műsorsugárzás beindításával párhuzamosan leállítják az analóg műholdas tévéműsorok sugárzását. Addigra már minden bizonnyal a lakosság túlnyomó része digitális, mi több, HD-képes műholdvevővel fog rendelkezni, vagy elő fog fizetni olyan digitális kábeltévé-szolgáltatónál, amely a nagyfelbontású műsorok továbbítását is biztosítja – Németországban.

 

 

                                                                                              Doga