Az elmúlt napokban az AP amerikai hírügynökség interjúkat készített a szovjet űrprogram még életben lévő tagjaival, köztük a sikerek egyik megalapozójával, a 95 éves Borisz Csertokkal.

A tudós életének legnagyobb részében egyetlen szót sem szólhatott a szovjet űrkutatás eredményeiről, még a neve is államtitok volt, akárcsak a vezető tudósé, a már elhunyt Szergej Koroljové.

Az már korábban is ismertté vált, hogy a szovjet űrprogram a fegyverkezési verseny egyik melléktermékeként született meg. A tudósoknak egy olyan interkontinentális ballisztikus rakétát kellett alkotniuk, amely képes volt eljuttatni egy hidrogénbombát az Egyesült Államok területére. Mivel a szakemberek nem ismerték a robbanófej pontos súlyát, az R7 rakétát úgy tervezték meg, hogy kellő tartalék-hajtóerővel rendelkezzen.

\"Ez sokkal erősebb volt, mint bármi, amivel az amerikaiak akkoriban rendelkeztek\" - jelentette ki az AP-nek Grigorij Grecsko rakétamérnök és kozmonauta.

A gigászi R7 hatalmas ereje ideálissá tette egy mesterséges hold Föld körüli pályára állításához. A szovjet tudósok egybehangzó véleménye szerint a nukleáris fenyegetés és fegyverkezési verseny nélkül a szputnyikot csak évekkel később lőhették volna fel. Amikor a robbanófej tervezése elakadt, Szergej Koroljov, a szovjet űrprogram atyja kihasználta a lehetőséget, és azt javasolta a Kremlnek, hogy lőjenek fel egy műholdat. A tudós emlékeztette a politikusokat, hogy az amerikaiak 1958-ban, a nemzetközi geofizikai év keretében hasonló lépést terveznek.

Noha a pártvezetés 1956 januárjában rábólintott az indítványra, a hadsereg továbbra is ellenezte a műhold fellövését, mert azt Koroljov buta játékszerének tartotta. Ekkoriban a Szovjetunióban már fejlesztettek egy összetett tudományos műholdat, nem volt azonban idő ennek befejezésére, ezért gyorsan összeeszkábáltak egy végtelenül egyszerű eszközt, ez lett a Szputnyik-1.

Grigorij Grecsko felidézte, hogy a fiatal mérnökök szerettek volna néhány tudományos eszközt telepíteni a műholdra, de Szergej Koroljov elutasított mindent, ami késleltette volna a fellövést.

\"Ha Koroljov hallgat ránk, és engedi, hogy több berendezést szereljünk fel, az amerikaiak nyitották volna meg az űrkorszakot\" - jelentette ki a tudós.

A 83,6 kilogramm súlyú Szputnyik-1-et mindössze három hónap alatt építették meg, fedélzetén két rádióadóval; a kilövést 1957. október 6-ra tervezték, de mivel Szergej Koroljov attól félt, hogy az amerikaiak megelőzik, két nappal előrehozták.

\"Koroljov mindenki másnál jobban értette, milyen hatalmas jelentősége van az űrkorszak megnyitásának. A Földnek többmilliárd éve csak egy Holdja van, és hirtelen egy másik, mesterséges holdja is lehet\" - idézte fel kollégája gondolatait Grigorij Grecsko.

A szputnyikot sikeresen fellőtték Bajkonurból, és a rádiója leadta a híres bíp-bíp jelet. Kezdetben sem a tudósok, sem a politikusok nem fogták fel az esemény hatalmas jelentőségét, a Pravda is csak egy kurta, belső oldalas cikkben számolt be róla.

\"Abban a pillanatban nem is értettük, mit értünk el. Csak később estünk eksztázisba, amikor az egész világ a szputnyik lázában égett. Csak négy vagy öt nappal később fogtuk fel, hogy a fellövéssel a civilizáció fordulóponthoz érkezett\" - mondta el Borisz Csertok.

A Pravda a fellövés után két nappal szentelt szalagcímet az eseménynek, és megadta a szputnyik röppályáját is, hogy az emberek megfigyelhessék. Azt már nem tették hozzá, hogy az égen fénylő pont a hordozórakéta második fokozata, az apró szputnyikot szabad szemmel nem lehetett látni a Földről. A világ figyelmét élvező Nyikita Hruscsov pártfőtitkár utasította a tudósokat, hogy az 1917-es bolsevik forradalom negyvenedik évfordulójának tiszteletére lőjenek fel egy második műholdat november 7. előtt.

Szergej Koroljov csapata éjjel-nappal dolgozott, ennek köszönhetően november 3-án elindulhatott az 508,3 kilogrammos Szputnyik-2, a híres Lajka kutyával a fedélzetén. Noha az állat halála feldühítette az állatvédőket, ez az eset szolgált az első adatokkal arról, hogyan viselkedik egy élő szervezet a világűrben.

Hatalmas eredményei ellenére Szergej Koroljov nevét nem ismerhette meg a világ; Nyikita Hruscsov nem engedte azt sem, hogy Nobel-díjat kapjon, mondván: eredménye az egész szovjet nép érdeme. Az egykori pártfőtitkár fia, Szergej Hruscsov szerint apja valójában attól tartott, hogy a program vezetőjének kiemelése feszültséget keltene a kutatók között, ami hátráltatná a további munkát. Így viszont Szergej Koroljov sértődött meg, igaz, nemcsak ezen múlt, hogy a Holdat az amerikaiak érték el. A szovjet politikai vezetés csak azután kezdett ezzel foglalkozni, hogy 1964-ben Leonyid Brezsnyev váltotta Nyikita Hruscsovot, valamint a szovjet elektronika fejletlensége és az elégtelen finanszírozás is hátráltatta a szovjet törekvéseket.

Forrás: inforadio.hu