Friedrich Schiller, a weimari klasszika világhírű drámaírója és költője vajmi keveset tudott a szórakoztatóelektronikáról. Egyik verssorával azonban mintha a digitális rádiózás legfőbb problémáját jövendölte volna meg: „Tétován s vonakodva érkezik a jövő.” A digitális rádiós műsorszórás (DAB) már régóta a rádió jövőjeként él a köztudatban, és eddigi története során már többször állt „közvetlenül áttörés előtt”. A valóságban azonban nagyon is vontatottan halad az útján. Svájcban 1996-ban kezdődtek meg az első digitális kísérletek (egy évvel a budapesti DAB-sugárzás megkezdése után!), miután 1994-ben nemzetközi szabvány született az analóg FM rádiós műsorszórás digitális kiváltására. Ám hogy húsz évvel később is szinte a startkőnél áll a technológia, az merőben szokatlan a gyorsan fejlődő digitális világban.

A DAB eredeti kifejlesztésének célja a drága és túlzsúfolt FM-adóhálózat digitalizálása volt. Csakhogy az URH műsorsugárzást máig sem lehetett agyoncsapni. A világ és Európa csupán néhány országában sikerült a hatóságoknak elérniük az analóg FM-adóhálózat lekapcsolásának dátum szerinti rögzítését. Svájcban sem tudja senki, mikor fogják kihúzni a dugót a konnektorból. Mindazonáltal a Kommunikációs Szövetségi Hivatal (Bakom) legalább elkezdett beszélni egy esetleges céldátumról.

A szakágat képviselő Digimig (Digitális Migráció) elnevezésű munkacsoport kapta feladatul a digitális átállásról szóló tanulmány elkészítését. 2019-ben járnak le Svájc FM-adóinak koncessziói. A Bakom pedig nem kívánja újabb évekre meghosszabbítani azokat, ahogy arról Nancy Wayland Bigler, a hivatal alelnöknője nyilatkozott a közelmúltban egy konferencián. Az FM adóhálózat újratervezése nem lehet reális cél, búcsút kell végre inteni az analóg technikának.

Hiányzik még a fő piac

A Svájcban értékesített autók több mint felében ma már megtalálható a DAB+ vételére alkalmas rádió, de összesen csupán minden harmadik háztartásban működik digitális vevőkészülék. Az országban közlekedő 4,8 millió autónak pedig mindössze három százaléka rendelkezik DAB+ vevővel. Még ha figyelembe vesszük is, hogy az újonnan forgalomba helyezett járművekben lassan alapfelszereléssé válik a digitális rádió, sokáig fog még tartani, amíg a DAB+ meghódítja az utakat. A gazdag Svájcban is csak nyolcévente cserél autót egy átlagpolgár.

A DAB+ valódi áttörésének legnagyobb akadályát pedig ma az autórádiók jelentik. A rádiót hallgató közönség ideje kétharmad részében ugyanis útközben rádiózik, és amíg többségük ezt nem digitális készüléken teszi, addig az analóg FM műsorsugárzás marad a legjobb megoldás – a kereskedelmi adók reklámjai szempontjából is.

A Svájci Rádió (SRG) egyik leányvállalata, az MCDT a napokban tartott szakmai konferenciát arról a kérdésről, miként lehetne a rádióhallgatókat a lehető leggyorsabban és a legnagyobb tömegben meggyőzni a DAB+ előnyeiről. A szakértők megegyeztek abban, hogy minél hamarabb világossá kell tenni, mennyi ideig szólnak még az analóg FM-adók. Csak a pontos céldátum meghatározása után lesznek a digitális autórádiók a járművek alapfelszerelésének részei – hangoztatták az autóipar jelenlévő képviselői. Ugyanígy érdekeltek a lefektetett határidőben a műsorszóró vállalatok. Ma a műsorok nagy része párhuzamosan hallgatható FM, DAB és DAB+ rendszerben Svájcban. Tervezik azoknak az adóknak az extra támogatását, amelyeknek a párhuzamos sugárzás miatt többletköltséggel kell számolniuk.

Svájc szinte teljes területe le van fedve földfelszíni rádiós digitális műsorsugárzással. Ám épp a közúti alagutakban vannak még ellátatlan területek, ami azért is meglepő, mert a legfontosabb célcsoport pont az autóban rádiózó közönség lenne. Ugyanilyen viszontagságos az utak DAB+ rádióadásokkal való ellátottsága a Svájccal szomszédos Franciaországban, nem beszélve Ausztriáról, ahol jelenleg semmilyen digitális rádiós műsorszórás nincs.

A közönség vonakodva reagál

A rádiós hallgatói szokások megváltoztatása a marketing egyik legkeményebb kihívása. A hetvenes években sikeres volt a hallgatók meggyőzése, hogy váltsanak a középhullámról az URH-ra. Amikor 2008-ban leállt Svájc nagy középhullámú adója, a Beromünsterből sugárzó zenei program, az SRG drasztikus lépésre szánta el magát: aki a zenei adót továbbra is hallgatni akarta, kénytelen volt DAB-készüléket vásárolni – FM-en ugyanis nem indították be a sugárzást. Aztán néhány évvel később jött a következő váltás: DAB helyett a DAB+ - utóbbiról viszont azt állítják a szakemberek, valóban hosszú távú szabvány marad.

A DAB+ előnyei az analóg FM-mel szemben számos hallgató számára nehezen ismerhetők fel. Az FM hangminősége ma az esetek többségében jó, a programkísérő információk az RDS-nek köszönhetően szintén megvannak. A DAB+ nyújtotta technikai finomságok iránt egyelőre csak az elkötelezettek lelkesednek, az idősebb rádióhallgatók aligha használják ki őket. A legnagyobb nyomás – az autóipar mellett – ezért nem a hallgatóktól, hanem a mára már teljes egészében digitális stúdiótechnikával működő műsorszerkesztőségektől és rádióadóktól érkezik. Ők azok, akik végre múzeumba küldenék az analóg technikát. A DAB+ több csatorna továbbítását teszi lehetővé azonos, vagy jobb minőség mellett, azaz hatékonyabban használja fel a meglévő frekvenciakészletet. Ezzel együtt kevesebb áramot is fogyaszt, mint egy analóg FM-adó, viszont a végfelhasználói rádiókészülékek árai még mindig magasabbak az analóg társaikénál – és egy kicsit több energiát is fogyasztanak.

Doga

Forrás: www.bazonline.ch