Kósa Ádám, a szövetség elnöke beszédében kiemelte, fontos megismerni a külföldi televíziós akadálymentesítési gyakorlatot és a jó megoldásokat átemelni a hazai környezetbe, különös tekintettel arra, hogy 2015-től az országos kereskedelmi és közszolgálati televízióknak már a teljes műsoridőben kell hallási segédlettel ellátni minden, a törvényben meghatározott műsorszámot, köztük a filmes alkotásokat és a közszolgálati műsorokat. Hozzátette, már most is kötelező a műsoridő egy részében akadálymentesíteni többek között a hír- és politikai tájékoztató műsorokat, a sport-, közlekedési híreket és az időjárás-jelentést is. Az elnök szerint a magyar szabályozás hihetetlen fejlődést mutat, amely mögött óriási érdekvédelmi munka, konszenzuskeresés folyt.
 

A szakmai napon részt vett Lidia Best Smolarek, a Hallássérültek Európai Szövetségének elnökhelyettese, aki elmondta, a szövetség 2020-ra kitűzött céljai szerint többek között száz százalékos akadálymentes televíziós hozzáférést kívánnak elérni, valamint színházi, mozis és dvd-feliratozást. Kiemelte a holland gyakorlatot, ahol a 17 millió fős lakosságból 1,6 millió fő a hallássérült, de a feliratozást több mint 5,4 millió néző használja. Lengyelországban 2011 óta van érvényben az a szabályozás, amely szerint tíz százalékos minimumot ír elő akadálymentes hozzáférésre a tévéműsorokat illetően. Több országban is problémát okoz a részletekre vonatkozó világos előírások hiánya és a követelmények homályos szétválasztása.
 

Vass Ágnes Médiatanács-tag előadásában ismertette azt a bírósági gyakorlatot, amely a hallássérültek számára akadálymentesített műsorokra vonatkozó rendelkezések megsértése kapcsán körvonalazható. A médiaszolgáltatók ugyanis eltérően értelmezik – többek között – a feliratozás pontosságára és egyidejűségére vonatkozó törvényi előírásokat. 
 

A szakmai napon elhangzott, az NMHH a témában külön felmérést is készített a hallássérültek körében. Az eredmények szerint tévénézéskor a nagyothallók kétharmada, a siketek 55 százaléka előnyben részesíti a feliratot a jelnyelvi tolmácsolás helyett, egyharmaduk szerint pedig zavaró, ha egyidejűleg mindkét segédletet használják. Az érintett társadalmi csoport 38 százaléka szerint az elmúlt egy évben javult a feliratok minősége, 9 százalékuk szerint romlott, 23 százalék szerint nem történt változás.
 

A teljes hír ITT olvasható

Forrás: nmhh.hu