Az első lapostévék 42 hüvelykes készülékek voltak a Pioneertől és Fujitsutól az 1990-es évek végén, és egészen az LCD megjelenéséig a plazma volt a legelterjedtebb lapostévés technológia. Most már évek óta minden 10 eladott tévéből csak 1 készülék plazma.

 

Miért győzött az LCD?

Egyszer a nagy márkák az LCD mellett döntöttek, és ez nagyban a marketingnek és a fejlődés illúziójának volt köszönhető. Rossznyelvek elkezdtek a plazmáról negatív képet festeni, a plazmaképernyők beégéséről beszélni, igaz, ez a mai plazmákra már nincs hatással. Az LCD TV-k kétségtelenül belehúztak az elmúlt években, megjelentek a szuper karcsú, 100Hz-es, 200Hz-es, a LED háttér-világítású készülékek, amelyeket posztereken, újságokban és tévében is hirdettek. Ezalatt az idő alatt a plazmával maximum annyi történt, hogy évről-évre vékonyabb lett. Az LCD folyamatos fejlődése kicsit háttérbe szorította a tényt, hogy a plazma éveken át képes volt a felbontás romlása nélkül gyors mozgást megjeleníteni, és igazi fekete színt megjeleníteni. Egy mozgó kép egy HD-Ready plazmán sokkal részletgazdagabb, mint bármilyen LCD-n, és az is elgondolkodtató, hogy az LCD minden újítása arra irányult, hogy képminőségben utolérje a plazmát.

 

 

A nagyközönség számára, amely már évek óta a vékonyabb LCD-ket részesíti előnyben már nincs visszaút, de egyes cégek (pl. Panasonic) máig hisznek a plazmában, és még sokáig meg akarják meg akarják adni a választás lehetőségét azok számára, akik a képminőséget többre tartják, mint a képernyővékonyságot.